„Tourist Go Home”

Egy ideje érlelődik bennem, hogy reagálni szeretnék arra a folyamatra, ami az elmúlt években Tenerifén zajlik. A személyes érintettség miatt sokáig nem tartottam jó ötletnek mindezt céges felületen megosztani, de mára eljutottam oda, hogy ez már kevésbé számít. Akit nem érint vagy nem érdekel a téma, nyugodtan továbbgörgethet.

2009. december 14-én érkeztem a Kanári-szigetekre, tíz nappal karácsony előtt. Énekes-zongoristaként kaptam munkát egy ötcsillagos Sheraton hotelben, Fuerteventurán, Caleta de Fuste városában. A zöld NIE-t egy héten belül megkaptam, a munkámhoz szállás is járt, és két évig békében, nyugalomban éltünk itt. Megszületett a lányom, Anna, aki már „majorera”. A nyelvet eleinte alig beszéltem, hiszen a hotelben főként énekeltem és zongoráztam.

2011-ben kerültem át Tenerifére, ahol más hotelekben folytattam a zenész munkámat. Ez a tevékenység a mai napig része az életemnek, bár már jóval kevesebbet dolgozom zenészként. Az évek során fokozatosan felépítettem a Vulcan Walkers vállalkozást, amihez hosszú tanulási folyamat vezetett. Három év alatt elvégeztem a TD1+TD2 Media Montaña, majd a TD2 Barrancos képzéseket, letettem a különbözeti vizsgát nemzetközi UIMLA hegyivezetőként, és közel két év várakozás és további tanulmányok után akkreditált Teide Nemzeti Park Guide lettem.

Szerencsésnek érzem magam, de ehhez több kellett puszta szerencsénél. A helyi emberek, barátaim és tanáraim mindig támogattak. Soha nem éreztették velem, hogy kívülálló lennék. A kanári emberek rendkívül kedvesek és befogadóak a külföldről érkezőkkel szemben — természetesen ehhez elengedhetetlen a spanyol nyelv elsajátítása. Sok hibát követtem el az évek során, de ezeket nem kudarcként, hanem tanulási lehetőségként élem meg.

Jelenleg a sziget átalakulóban van. Érezhető egy általános feszültség és düh: sokan úgy érzik, hogy a külföldiek elveszik a lakásokat és a munkát, és a túlzsúfoltság tönkreteszi a szigetet. Hosszú ideig csak figyeltem az eseményeket, de ma már belátom, hogy ezeknek az aggodalmaknak van alapjuk. Elég ellátogatni a Teide, Masca vagy Anaga környékére a forgalmas időszakokban, 10 és 15 óra között: parkolni szinte lehetetlen, az emberek egymást tapossák. Ez már nem a pihenésről szól. Ez így hosszú távon fenntarthatatlan.

Ezzel párhuzamosan az ingatlanárak is jelentősen megemelkedtek. 2009-ben egy háromszobás, 90 négyzetméteres lakás bérleti díja körülbelül 400 euró volt havonta. Ma ugyanez az összeg ennek a háromszorosa vagy még több. Bár hasonló tendencia világszerte megfigyelhető, ez csekély vigasz az itt élők számára. A döntéshozók helyzete rendkívül nehéz: szinte lehetetlen olyan szabályozást alkotni, amely mindenkinek megfelel. Igyekeznek a legjobb megoldásokat keresni, ugyanakkor az új, a Teide Nemzeti Parkot érintő PRUG számos kérdést és vitát vet fel.

Magyarként Spanyolországban élni nem mindig egyszerű, mégis lassan tizenhét éve itt vagyok — életem közel felét ezen a szigeten töltöttem. Mély szomorúsággal tölt el, hogy egyes rosszindulatú és irigy emberek folyamatosan figyelnek, és a legkisebb hibát is készek feljelentéssel megtorolni, annak ellenére, hogy mindig igyekszem törvényesen és körültekintően dolgozni. Ez különösen a guide-ok közösségében tapasztalható.

Ugyanakkor ezek a támadások gyakran az ellenkező hatást érik el. Amikor valaki rámutat egy hibára, igyekszem kijavítani, és még elszántabban folytatni az utamat. Valójában hálás vagyok minden kritikáért és feljelentésért, mert ezek is hozzájárulnak a fejlődésemhez.

A közösségi média valóban kétélű fegyver — ahogy egy barátom nemrég megfogalmazta. Egyszerre hatalmas segítség a kliensekkel való kapcsolattartásban, és ugyanakkor komoly támadási felület is. Tenerife szépségét aligha kell bemutatnom: az évek során megszámlálhatatlan arcát ismertem meg, és ez a szerelem egy életre szól. Bárhová is sodor az élet, ide mindig visszatérek.

Vállalkozóként korlátozott kapacitással dolgozom. Egy canyoning túrán egy guide legfeljebb hat főt tud biztonságosan és kényelmesen vezetni. Egy kirándulás során — a nehézségtől függően — négy-tíz fős csoport az ideális. Ez minden, csak nem tömegturizmus. Az én „hajómra” nem fér fel negyven ember. A jövőt a kislétszámú csoportokban és a környezettudatos ökoturizmusban látom.

Remélem, hogy ez az írás eljut azokhoz, akiknek szánom, és hozzájárul ahhoz, hogy a jövőben megértőbben tekintsünk egymásra.

 

“Tourist Go Home” (ES)

Desde hace tiempo siento la necesidad de reaccionar ante el proceso que se ha estado desarrollando en Tenerife en los últimos años. Debido a mi implicación personal, durante mucho tiempo pensé que no era buena idea compartir todo esto en una plataforma empresarial, pero he llegado a un punto en el que eso ya es secundario. A quien no le afecte o no le interese el tema, puede simplemente seguir desplazándose.

Llegué a las Islas Canarias el 14 de diciembre de 2009, diez días antes de Navidad. Conseguí trabajo como cantante y pianista en un hotel Sheraton de cinco estrellas en Fuerteventura, en la ciudad de Caleta de Fuste. Obtuve mi NIE verde en una semana, y el trabajo incluía alojamiento. Vivimos allí dos años en paz y tranquilidad. Allí nació mi hija, Anna, que ya es “majorera”. Al principio apenas hablaba el idioma, ya que en el hotel mi labor principal era cantar y tocar el piano.

En 2011 me trasladé a Tenerife, donde continué trabajando como músico en otros hoteles. Esta actividad sigue formando parte de mi vida, aunque hoy en día trabajo mucho menos como músico. Con el paso de los años fui construyendo gradualmente la empresa Vulcan Walkers, lo que requirió un largo proceso de formación. En tres años completé las titulaciones TD1+TD2 Media Montaña y posteriormente TD2 Barrancos, aprobé el examen de convalidación como guía de montaña internacional UIMLA y, tras casi dos años de espera y estudios adicionales, me convertí en guía acreditado del Parque Nacional del Teide.

Me considero afortunado, pero para llegar hasta aquí hizo falta mucho más que simple suerte. Las personas locales, mis amigos y mis profesores siempre me apoyaron. Nunca me hicieron sentir como un extraño. La gente canaria es extraordinariamente amable y acogedora con quienes llegan del extranjero — aunque, por supuesto, aprender español es fundamental. A lo largo de los años cometí muchos errores, pero los entiendo no como fracasos, sino como oportunidades de aprendizaje.

Actualmente la isla está atravesando un proceso de transformación. Se percibe una tensión general y un enfado creciente: muchas personas sienten que los extranjeros encarecen la vivienda, quitan trabajo y que la masificación está dañando la isla. Durante mucho tiempo me limité a observar los acontecimientos, pero hoy reconozco que estas preocupaciones tienen fundamento. Basta con visitar el Teide, Masca o Anaga en las horas punta, entre las 10 y las 15: es casi imposible aparcar y la gente prácticamente se empuja unos a otros. Esto ya no es descanso. A largo plazo, es insostenible.

Paralelamente, los precios de la vivienda han aumentado de forma significativa. En 2009, el alquiler mensual de un piso de tres habitaciones y 90 metros cuadrados rondaba los 400 euros. Hoy esa cifra es tres veces mayor o incluso superior. Aunque esta tendencia se observa en muchas partes del mundo, es un consuelo escaso para quienes viven aquí. La situación de los responsables políticos es extremadamente compleja: resulta casi imposible crear normativas que satisfagan a todo el mundo. Intentan buscar las mejores soluciones, pero el nuevo PRUG relacionado con el Parque Nacional del Teide también plantea numerosas dudas y debates.

Como húngaro viviendo en España, la vida no siempre ha sido fácil. Sin embargo, llevo casi diecisiete años aquí — he pasado cerca de la mitad de mi vida en esta isla. Me entristece profundamente que algunas personas malintencionadas o envidiosas observen constantemente y estén dispuestas a denunciar el más mínimo error, a pesar de que siempre intento trabajar dentro del marco legal y con la mayor responsabilidad. Esto se percibe especialmente dentro de la comunidad de guías.

Aun así, estos ataques a menudo producen el efecto contrario. Cuando alguien señala un error, procuro corregirlo y continuar mi camino con más determinación. En realidad, agradezco las críticas y las denuncias, porque también contribuyen a mi crecimiento personal y profesional.

Las redes sociales son, sin duda, un arma de doble filo — como me dijo un amigo recientemente. Son una gran ayuda para mantener el contacto con los clientes, pero al mismo tiempo representan una superficie de ataque. La belleza de Tenerife casi no necesita presentación: a lo largo de los años he conocido innumerables facetas de la isla, y este amor es para toda la vida. Vaya donde vaya en el mundo, siempre regreso aquí.

Como empresario, trabajo con una capacidad limitada. En una actividad de barranquismo, un guía puede acompañar cómodamente y con seguridad a un máximo de seis personas. En una excursión — según la dificultad — el tamaño ideal del grupo es de entre cuatro y diez participantes. Esto es cualquier cosa menos turismo de masas. En mi “barco” no caben cuarenta personas. El futuro, en mi opinión, pertenece a los grupos reducidos y al ecoturismo consciente y sostenible.

Espero que este escrito llegue a las personas a quienes va dirigido y que contribuya a que en el futuro nos miremos unos a otros con mayor comprensión.